2012. február 12.
Nem tudom mit írhatnék. Nincs életjel semerről. Néha kipillantok a redőny mögül az utcára, vagy kimegyek az erkélyre, hátha látok valakit. De amit látok az inkább valami. Bolyonganak az utcákon a holtak mint az eltévelyedett lelkek. Csak ezek nem a megváltást keresik, hanem a húst. A mi húsunkat. Láttam tegnap ez egykori szomszédomat is. Géza bácsi aki mindig egy vidám, bohókás figura volt, most vastagon áztatott véres ruhában járja a köröket a ház elött. Talán épp a kutyáját sétáltatta, mikor megtámadták.
Naponta megnézem a klasszikus zombie filmeket újra és újra, mintha valami használati útmutatók lennének. De ez teljesen más mint a mozivászon. Ez itt van, tapintható, és szaga van. A szag nem jön át a képernyőn. Majd egy hete rothadnak körülöttünk ismeretlenek, családtagok, barátok, szomszédok. És a szag áthatol mindenen. Nem tudnám mihez hasonlíttani, de sosem éreztem még ilyet. Ételünk és vizünk egyelőre még van. Próbálok fegyvereket fabrikálni. tulajdonképpen, bármi ami hengeres, vagy éle, és hegye van, már a sarokba van beállítva mint majdani fegyver.
Mi lesz ha leáll a közüzem? Hiszen nincs ki üzemben tartsa, így elkerülhetetlen, hogy egyszercsak beadja az unalmast. Nem lesz víz, áram, fűtés. Odakinn éppen esik a hó, és lehet vagy -12 celsius. Már lassan a függönyből is takarót fabrikálok, felkészűlve a hidegre.
Azon gondolkodom, hogy megtisztítom a lépcsőházat. egy négyemeletes panellakás negyedik emeletén vagyunk elbarikádozva. Még 14 lakás van rajtunk kívül. Kiszámoltam, ha mindenki itthon van, akkor 31 "embert" kéne legyűrnöm. akkor a miénk lenne az egész lépcsőház. Ezt próbáltam kidolgozni tegnap, de a mersz egyelőre még elmaradt. Mind félünk. A pár hetes csecsemőn is látszik a félelem.
Ha valaki erre jár, jelezzen!
Holnap még írok.
